Többek noszogatására rá szántam magam hogy 'publikáljam' a firkálmányaim.

Egészen kicsi korom óta foglalkozat az írás. Még általános iskolában kezdődött mikor egy novellám megnyerte az egyik pályázatot. Utána évekig írogattam pusztán a magam szórakoztatására, vagy éppen terápiás jelleggel, ha valami nyomta a szívem. Volt jó pár év kihagyásom, elsodort a Rock N' Roll és főleg dalokat írtam a bandánknak, de mikor nagyot fordult az életem újra elkezdtem foglalkozni vele. Előre bocsájtom, hogy sosem tanultam magát az írás művészetét, így némiképpen csiszolatlan a stílusom. Hozzáértők szerint viszont olyan képekkel dolgozom hasonlatok és ábrázolások terén, amit sokan évekig próbálnak megtanulni, így hát ez adott ez kis löketett annak, hogy elindítsam ezt az oldalt.

Nem is szaporítanám tovább ilyen formában a szavakat, inkább megosztom veletek egy novellám aprócska részletét, mely személyes kedvencem. Életem egyik meghatározó részének lezárásaként kezdtem bele az írásába, melyet számomra fontos és kedves személy ihletett.
 

"...kezdetét vette a keringő.
A nehéz bőrcsizma és a könnyed kis cipellő káprázatos összhangban mozdult minden lépésnél. A másodpercek végtelenné nyúltak még nem állni látszott az idő. A kavargó tömeg elhomályosodott, a zsivaj elfoszlott a zene mellől. Szoknya és kabát egymás tükörképeként libbent minden mozdulatnál. A kesztyűk, mint két külön világ egyesülése, az elegáns, de durva bőr a finom, díszes selyem ölelésében. Táncukban volt valami fájdalmas, mint akiknek az utolsó volna ez az alkalom. Emlékezetes jelenséget festettek a tánctér hideg márvány vásznára. A leány csipkével díszített vörös ruhája, a férfi méltóságteljes, de vészjósló, fekete öltözéke úgy elevenedik meg, mint a szélben felkapott, tündöklő rózsafej, melyet egy fekete madár kísér. S mintha e madár tartana attól, hogy szellő nem repíti majd további a kis rózsafejet, saját szárnycsapásai légáramlataival próbálja magasabbra és magasabbra emelni. De számolt-e azzal, hogy a kiszámíthatatlan szél kegyetlenül, egy szempillantás alatt elragadhatja mellőle a virágot, ő maga pedig erejét vesztve a mélybe hullik?"