Linához2015.04.13. 12:01, Skaven
Szívem izzik lyukat éget bennem
szemeid teljesen felemésztenek
A bőröm megfolyt engem
segíts nekem lélegeznem
leheljen puha ajkad csókja
még tűzet a torkomba
Akár egy növekvő áradat
gerjeszt tomboló vágyakat
Mint lövések egy csendes éjszakán
Szerelmem hangosabb ezeknél a szavaknál
Erősebb mint hogy leírhatnám
így vált megállíthatatlanná!
Shieldmaiden2015.03.18. 22:50, Skaven
Ott álltam az élet csatamezején
emlékek hullahegyének tetején
Alattam pedig hullámzó vértenger
Sajátom s akikét magam vettem
nyílvesszők meredeznek vértemből
kaptam súlyos lövéseket az élettől
Páncélom karcos és horpadt,megkopott
Az utolsó csapástól lábam megrogyott
Így hát elcsigázva féltérdre le hullva
két kardom markolatát görcsösen szorítva
Ott álltam az élet csatamezején
emlékek hullahegyének tetején
újabb s újabb rohamok törtek felém
Bajtársaim hangos kürtje lehelt életet belém
Szívemben düh és gyűlölet vadul lángolt
Csak akkor örült mikor pengém vágott
Ön pusztítva rohantam bele a harcba
Mindenkit s néha ártatlanokat is eltaposva
majd ki merülve és megfáradva
Ott álltam az élet csatamezején
emlékek hullahegyének tetején
Hazudik minden harcos férfi
ki egy nő pajzsát nem igényli
Nem szégyellem ha majd néha
egy csapás a földre küld újra
s akkor ő tart majd pajzsot fölém
fejem pedig megpihenhet az ölén
Nem düh és gyűlölet állít majd talpra
ha nem az ő szerelme és bátorító hangja.
Kavalkád2015.03.12. 22:32, Skaven
Csak a szívem az ne lenne...többen is férnek benne,túl sokan lakták már!
Van mikor nem is csak egy ember által kiváltott érzelmek hatnak rád.Inkább mintha ősszegyúrták volna a fontosabbakat és egyszerre öntenének nyakon ezzel az érzelmi forgataggal.
Picit beteg gondolatmenet picit beteg versike.Nem szomnorú nem vidám,elcsezett szimplán :)
Pusztító érzelmek kegyetlen elegye
Lelkem kémcsővét esztelen kevered
Rám találtál békaként fenboncoltál
Megriadtál kislányosan elszaladtál
Tüzeddel dinamitként meggyújtottál
robbanék,de apró csésze alá dugtál
Hintád volt a bordám
szívemen doboltál
már vérem volt a festék
mivel képeket festettél
Tudom hogy szerettél
mert belehalni sosem de sosem engedtél.
Az első Keringő2015.03.12. 15:48, Skaven
Többek noszogatására rá szántam magam hogy 'publikáljam' a firkálmányaim.
Egészen kicsi korom óta foglalkozat az írás. Még általános iskolában kezdődött mikor egy novellám megnyerte az egyik pályázatot. Utána évekig írogattam pusztán a magam szórakoztatására, vagy éppen terápiás jelleggel, ha valami nyomta a szívem. Volt jó pár év kihagyásom, elsodort a Rock N' Roll és főleg dalokat írtam a bandánknak, de mikor nagyot fordult az életem újra elkezdtem foglalkozni vele. Előre bocsájtom, hogy sosem tanultam magát az írás művészetét, így némiképpen csiszolatlan a stílusom. Hozzáértők szerint viszont olyan képekkel dolgozom hasonlatok és ábrázolások terén, amit sokan évekig próbálnak megtanulni, így hát ez adott ez kis löketett annak, hogy elindítsam ezt az oldalt.
Nem is szaporítanám tovább ilyen formában a szavakat, inkább megosztom veletek egy novellám aprócska részletét, mely személyes kedvencem. Életem egyik meghatározó részének lezárásaként kezdtem bele az írásába, melyet számomra fontos és kedves személy ihletett.
"...kezdetét vette a keringő.
A nehéz bőrcsizma és a könnyed kis cipellő káprázatos összhangban mozdult minden lépésnél. A másodpercek végtelenné nyúltak még nem állni látszott az idő. A kavargó tömeg elhomályosodott, a zsivaj elfoszlott a zene mellől. Szoknya és kabát egymás tükörképeként libbent minden mozdulatnál. A kesztyűk, mint két külön világ egyesülése, az elegáns, de durva bőr a finom, díszes selyem ölelésében. Táncukban volt valami fájdalmas, mint akiknek az utolsó volna ez az alkalom. Emlékezetes jelenséget festettek a tánctér hideg márvány vásznára. A leány csipkével díszített vörös ruhája, a férfi méltóságteljes, de vészjósló, fekete öltözéke úgy elevenedik meg, mint a szélben felkapott, tündöklő rózsafej, melyet egy fekete madár kísér. S mintha e madár tartana attól, hogy szellő nem repíti majd további a kis rózsafejet, saját szárnycsapásai légáramlataival próbálja magasabbra és magasabbra emelni. De számolt-e azzal, hogy a kiszámíthatatlan szél kegyetlenül, egy szempillantás alatt elragadhatja mellőle a virágot, ő maga pedig erejét vesztve a mélybe hullik?"
|